Te ragyogó, színpompás ősz!

A kedvenc évszakom vagy. A tavasz mellett, persze. Tavasszal tanúi vagyunk az újjászületésnek, ősszel pedig látjuk ugyan az elmúlást, de az új élet reménye már benne van a levegőben. Mert minden változik, mégis minden örök. Örök körforgás az élet, és ez benne a szép, a reménykeltő.
Te ragyogó, színpompás ősz! Mindened szeretem. A hűvös-ködös  hajnalaid, a langymeleg délutánjaid, a borús-esős napjaid, a korai sötétedéseid, a páratlan szépségű tájaid, az elmondhatatlan-csodálatos színeid.
Ősszel minden olyan más. Csupa varázslat, csupa érzelem, szomorúsággal vegyített remény, várakozás. Készülünk az ünnepekre, és ilyenkor a lelkünk már előre ünneplőruhát ölt. Az ünneplőruhát pedig csak tavaszelőn veti le magáról, hogy mezítelen újszülöttként csodálkozzon rá a megújulásra.