Emlékszel, mikor kezem kezedbe simult,  S némán néztük egymást,  Én elvesztem szemed sötéten fénylő íriszében,  S te csak simogattad puha-szép hajam  Szabad kezeddel...   Emlékszel, mikor vállt vállnak vetve küzdöttünk,  S az élet nem kímélt...

Testet öltött lélek "Mély barázdákat szántott az idő arcomon, hajam hófehér lett, kezem reszkető, sűrű ráncokkal szelt. Megfáradt szó pihen halkan ajkamon, nincs már értelme kiáltani, időm letelt. Hol van már a remény, a lehetőség a szépre, jóra? Elment, szinte futva menekült. Hiába...

Sötét fellegek szelik át az eget. Fúj a szél, arcodba süvít. Fázol, reszketsz, a félelemtől szinte mozdulatlanná dermedsz, nem tudod mi vár még rád a mai éjszakán. Behúzott vállakkal, kissé görnyedve lépkedsz, lábaid maguktól lépnek előre, egymás után. Kabátod gallérját...

Két szív,  ha egymásért dobog,  nincsenek éjszakák,  megszűnnek a nappalok  létezni.  Egyik szív csak a másikat akarja  érezni,  s várja nagyon, hogy a test karja a szerető szívet féltőn betakarja.  Óvja, védi, szeretgeti,  vigyáz...

Ma elindítottuk az új blogunkat. Kérjük kövesse figyelemmel, igyekszünk mindig friss információkat közölni. Az üzenetek nyomon követése RSS csatornán keresztül is lehetséges.